Mindig is utáltam azokat a filmeket, ahol az elején van egy félreértés, és utána a film egész további része azzal telik, hogy a félreértés miatt mindenféle kavarodás támad, pedig az egészet az elején két mondattal tisztázni lehetett volna. Azt még jobban utálom, amikor az életben esik meg ilyesmi.

Sokszor valamit egyszerűen félreért a másik, és elkezd duzzogni, és hiába próbálod megmagyarázni neki, hogy nem úgy gondoltad, mert úgysem hallgat rád. Aztán ott van még a büszkeség is, hogy ha egyszer beütött a sértődés, akkor a felek mindegyike a másiktól várja, hogy megtegye az első lépést a békülés felé.

Gyerekes ez az egész, de nehéz nem beleesni a csapdába. Ha nekem sikerül is elkerülnöm, akkor a másik esik bele, és megint ott van a büszkeség és a sértődés, amik miatt nehéz kibogozni a dolgot.

Szerintem az emberek szándékosan bonyolítják ilyesmikkel az életüket, mert így izgalmas drámákat lehet átélni a mindennapokban. Lehet, hogy csak velem van a baj, hogy nem tudom ezeket igazán élvezni. :D