Nemrég néztem egy filmet a génmódosított élelmiszerekről, és ahogy kivettem, két fő álláspont van. Az egyik szerint a géntechnika hatalmas lehetőségekkel kecsegtet, megoldhatja például az éhezés problémáját, ami egyre szorítóbb lesz, ezért nem mondhatunk le egy ilyen hasznos eszközről. A másik álláspont szerint még nagyon sok kísérletezés kell, hogy biztosak lehessünk a technika ártalmatlanságában, ezért felelőtlenség máris alkalmazni, amíg még ennyire új.

Ez a dilemma a gyógyító szerekről olvasottakat juttatta eszembe, hogy sok embernek meg kellett halnia a történelem során, amíg rájöttünk, hogy melyik gyógyszer mire jó és mire nem. Az emberkísérletek nem válthatók ki teljesen állatkísérletekkel. Ebből a szempontból a géntechnika hasonló a gyógyszerekhez: tudjuk, hogy hasznos, és ezért előbb-utóbb ki is kell próbálni magunkon, mert biztosat csak akkor fogunk tudni. A gyógyszerek esetében visszatekintve elmondhatjuk, hogy az eredmény megérte elődeink áldozatát, de ezt persze mi könnyen mondjuk, hiszen csak az előnyeit élvezzük. Viszont a génmódosításnál fordul a kocka, és azt lehet mondani, hogy ami áldozatot az elődeink hoztak értünk, azt mi is hozzuk meg a jövő generációkért, ezzel leróva az adósságunkat.

Mondom ezt úgy, hogy én nem szeretnék génmódosított ételt enni, és azt pláne nem szeretném, hogy rajtam kísérletezzenek. :P :D