A múltkoriban egy másik fajta halkonzervet emeltem le a polcról, mint amilyet általában szoktam, és kinyitáskor szembesültem azzal, hogy a halaknak megvan a feje is. Ehhez nem vagyok hozzászokva. Egy konzervhal legyen fejetlen.

Olyan szemrehányóan néztek rám az üveges szemeikkel (szemgödreikkel) a dobozból, hogy kénytelen voltam a fejeket elválasztani a törzsüktől, és eltávolítani őket. A fő szempont persze az volt, hogy nem volt gusztusom halfejeket rágcsálni. A gyártók igazán jobban odafigyelhetnének a túlcivilizált emberek lelkivilágára. :P

A halak szeméről egyébként mindig az alábbi vers jut eszembe a Parti Nagy-féle Jaj cica sorozatból:

(ponty)
  
  jaj cica karácsony van
  mennyél ki egy pillanat
  eléggé herótom van
  agyoncsapom a halat
  de hát vagy ő vagy én
  csak add ide a kisláb
  ost na ez a szegény
  meg se tejes se ikrás
  könnyű mondani onnan
  asszed egy leányálom
  epéje mindennek van
  csak ezét nem találom
  a fal pirinyót véres
  de mindennek van ára
  ne kijabáljál édes
  dehogy mostad hiába
  azér nem könnyű élni
  éppenséggel promt nehéz
  pont olyan a halé ni
  ahogy isten szeme néz