A tegnapi gyantázós bejegyzés esetleg azt a téves képet sugallhatja, hogy a filozófusokról csak a szőrtelenítés jut az eszembe, de ez nincs így, ugyanis eszembe jut a témáról a címbeli mondás is. Ezt eredetileg ugyanis Nietzsche mondta, de már annyira beépült a köztudatba, hogy olyanok is lelkesen hangoztatják, akik Nietzsche-nek még a hírét sem hallották, csak az életmódmagazinok boldogságtippjeit tudják könyv nélkül.

Nietzsche úgy gondolta, hogy a szenvedés erősíti a lelket, ezért például az alkoholnak is ellensége volt, lenézte az ilyen kábítószereket, amikkel az emberek a szenvedést akarják megspórolni. Kérdéses, hogy az alkoholról való lemondás mennyire működne a gyakorlatban, és az átlagember képes lenne-e egyáltalán elviselni alkohol nélkül ép ésszel az életet. Ez ugyebár Nietzsche-nek sem igazán sikerült.

Hm, lehet, hogy nekem is alkoholizálnom kellene, nehogy én is a nagy filozófus sorsára jussak? :P

Zárásként ide teszek még egy mondást, ami laza asszociációként eszembe jut a filozófiáról. Ezt nem Nietzsche, hanem Wittgenstein mondta: Wovon man nicht sprechen kann, darüber muss man schweigen. Vagyis: Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Tömör, de velős. :)