Este vásárolni voltam, és jó sokan voltak, hosszúak voltak a sorok a pénztáraknál is. Valaki nem akart várni, és beállt a mi sorunkba az elejére. Persze volt felháborodás, én is megemeltem a hangomat, hogy takarodjon a sor végére, de hiába. Erről az emberről lepergett minden. Játszotta az értetlent, hogy nem tudja, mit akarunk tőle, és nyugodtan állt ott továbbra is szépen beelőzve egy csomó embert. Nem lehetett nyilvános megszégyenítéssel rábírni a normális viselkedésre.

Egyrészt felháborított a pofátlansága, másrészt viszont le is nyűgözött a nyugalma. Nem vette fel a szitkozódásokat, a feléje áradó megvetést, nem idegesítette fel magát, nem emelte fel a hangját, egyszerűen tökéletes nyugalommal ácsorgott ott, és mindenki tehetetlen volt vele szemben.

Ahogy elnéztem őt, az jutott eszembe róla, hogy ez a fickó valószínűleg akkor is ilyen szenvtelenül ácsorogna, ha zombitámadás érné a várost, és miután hiábavalóan próbálnának ráijeszteni, tehetetlenségükben a zombik is inkább keresnének helyette másik áldozatot. :P