A szomszédunkban van egy barátságos kutya, aki persze ismer minket, és engedi is magát megsimogatni a két ház közötti kerítésen keresztül. Ha viszont az utcafronton megyünk el, akkor ugat, és csattogtatja a fogait. Ha szólunk neki, akkor látszik, hogy kicsit elbizonytalanodik, de aztán folytatja az ugatást.

Ismertem más kutyákat, akiket kintről is nyugodtan meg lehetett simogatni, ezért néha elgondolkozom, hogy ez a kutya vajon hülye, hogy kintről nem ismer meg minket, vagy éppen hogy jól meg van nevelve, hogy a kinti embereket automatikusan ellenségnek tekinti, még ha ismerősök is.

Mindenesetre eléggé lehangoló elmenni ott az utcán. Olyan, mintha egy jó barát hirtelen nem akarna szóba állni veled. :P