Millais Ophélia-ról készült festményébe botlottam az egyik nap, és mint megtudtam, a halott Ophélia élő modelljének sem volt éppen nyugodalmas halála.

Elizabeth Siddal, a festő/költő Rossetti felesége, sokat betegeskedett, és házasságuk után nem sokkal meg is halt. Rossetti odavolt a fájdalomtól, és a temetésen a koporsóban fekvő felesége hosszú vörös haja alá csúsztatta a saját költeményeinek egyetlen másolatát tartalmazó jegyzetfüzetét.

A férj később elkezdett zülleni, és azt gondolta, hogy többé már nem fog tudni festeni, verseket írt inkább tehát, de az új versekkel együtt a régieket is szerette volna kiadni, ezért kérelmezte a hatóságoknál a notesz exhumálását. Megkapta az engedélyt, kihúzták a feleség haja alól a füzetet, és visszaadták neki. Csak annyi baja volt, hogy egy kukac átfúrta magát rajta, ezért egyes verseket nehéz volt elolvasni, de ezt áthidalták, és végül kiadták őket. A verseket nem fogadták jól, mert túl erotikusak voltak, úgyhogy nem hoztak sikert Rossetti-nek, és ráadásul az exhumálás emléke is kísértette élete végéig.

Szép, morbid romantikus történet, nem igaz?