Igaz,igaz.Vagyis van idejük magukkal is foglalkozni,mert nem kell másodállást vállallniuk,hogy megéljenek (bocsanat,hogy elvegetáljanak. A körömpörkölt lassan ünnepi ebéd lesz a kisnyugdíjas asztalán) Vagy nem munkanélküli segélyből vagy nyugdíjból tengődnek,és egyik hónapban a gázszámlát fizetik be,a másikban pedig esznek...

Akikről te beszélsz,azoknak nem a kajálás l az egyetlen örömük,van idejük és pénzük sportolni és egészségesen táplálkozni...nem stresszesek,örömet találnak az életben,vannak céljaik...
Azt hiszem,eléggé le vagyunk maradva. :(
Csak egy példa: pár éve voltam vendégségben egy osztrák családnál.A családfő betanított munkás egy gyárban.Helyes kis házuk volt egy hegyi falucskában,a teraszon ülve patakcsobogást hallgattunk,amíg ittuk a kávét.A felesége háztartásbeli,ilyen-olyan betegségek miatt sosem dolgozott,"csak" nevelte a gyerekeket,hármat.
A családnak természetesen két (jó) kocsija volt,telelni és nyaralni is jártak.Vidámak,kiegyensúlyozottak és boldogok voltak.

Ugye nem kell szembeállítanom velük egy átlagos magyar családot,ahol a családfő jó,ha megéri infarktus nélkül az ötvenedik születésnapját?

Talán nem egészen ilyen kommentet vártál,hanem egészséges életmódról szólót,amivel egyet is értek,de Magyarországon ez úri kiváltság,hogy finoman fogalmazzak...

Az előadás tetszett....a végén az a 104 éves nénike is elég vagánynak tűnt :D

(Jesszus,te mióta eszel körömpörköltet? :-o :P )

@spig: Ohó, hiszen te félreérted a lényeget. :)

Valami miatt benned csak a kaliforniai milliomos maradt meg, pedig voltak ott szegény hegyi népek, meg a halász is, aki száz éves kora környékén is kimegy hetente háromszor halat fogni.

Az egész előadás néhány egyszerű alapelven alapult, és a spirituális rész pl. szólhat arról, hogy nem azt tekintjük jó életnek, ha van két kocsi, meg nagy ház, hanem ha együtt van a család, meg hasonlók.

Nem eszem körömpörköltet, az csak egy jelkép volt éppen arra, hogy úgy nem lehet száz évig élni, ha azt akarjuk, hogy minden ugyanaz legyen változatlanul, mint eddig, csak éppen még egészségesek is legyünk hozzá.

Vagyis amit a magyar példánál említesz, hogy az embereknek nincs idejük meg pénzük sportolni, arra éppen azt lehet mondani, hogy kicsit át kellene alakítani a prioritásokat. Hogy pl. nem a szomszédokkal kellene versenyezni abban, hogy kinek van többje, és hitelt felvenni a plazmatv-re, hanem pl. az anyagias életszemléletet kellene átalakítani egy kicsit.

Magyarul az életmód váltás életszemlélet váltással is együtt kell, hogy járjon. Anélkül nem megy.

@blogíró: Ajjaj,te is félreérted,illetve lehet,hogy rosszul fogalmaztam....Most ne beszéljünk a milliomosokról,csak a középrétegről,amelyik próbál kapaszkodni,és nem teljesen lecsúszni.

Ha veszel egy teljesen átlagos kétkeresős,kétgyerekes magyar családot ,jó részük azzal van elfoglalva,hogy ne kerüljön az utcára a szó szoros,és átvitt értelmében is,hogy be tudják fizetni a számlákat,hogy ne zárják el a gázt,kapcsolják ki a villanyt, hogy a gyereknek tudják fizetni a menzát az iskolában.
Egy ilyen stresszes szituációban nem hinném,hogy lenne lelkiereje egy családfenntartónak lazán legyinteni,és azt mondani mondjuk a hónap második felétől,hogy gyerekek,örüljünk,hogy nem tudunk csak napi egyszer enni,aszkétának lenni úgyis olyan egészséges...a másik két étkezés helyett meditáljatok.Hogy a jövő hónapban elárverezik a lakásunkat? Na bumm,a friss levegőn élni sokkal egészségesebb..az a lényeg,hogy szeretjük egymást.
Nem azokról beszéltem én sem,akik nem tudják,hányadik kocsit és házat veszik...azt hiszem az ilyen családokból nem sok van manapság nálunk..
Persze sarkítok én is,tudom,hogy azoknak is baj van az életszemléletével,akik megtehetnék,hogy másként gondolkozzanak és éljenek.Én sem az tartom anyagi javakat elsődlegesnek,de van,aki egyedülállóként megteheti,hogy nem törődik vele,lesz-e másnap mit enni,viszont egy anya nem mondhatja azt az ovisnak,hogy táplálkozzál kislányom fénnyel,az sokkal fennköltebb...

Mi nem élünk sem a hegyek között,sem egy tengerparti halászfalucskában,és a létszükséglethez szükséges dolgokat valahogy nekünk is meg kell szereznünk...nem?

@spig: nyilván nem azokra gondoltam, akik a napi megélhetésért küzdenek

A világ más olyan részein sem élnek száz évig az emberek, ahol pedig lenne rá módjuk, úgyhogy akinek lenne rá lehetősége, de nem változtat, az elgondolkozhat, hogy miért is keres inkább kifogásokat.

Például én is jobban szeretek inkább lustálkodni, mint sportolni. :P Nem is csodálkozom rajta, ha nem fogok száz évig élni. :D

Mindenesetre az tetszett a filmben, hogy a japánoknak nincs is szavuk a visszavonulásra, mert aktívak maradnak ilyen idősen is. Egészen más lehet ilyen szemlélettel megöregedni, mint nálunk, ahol alig várják az emberek, hogy abbahagyhassák a munkát.

@blogíró: közelsem vagyunk olyan derülátó nép, mint pl. a japánok.. nem jó helyre születtünk, szokták volt mondani :)))
a többit ami eszembejutott, már elmondtátok... :)