Kvarkvihar

Ezt az őszi napsütést sokkal jobban szeretem, mint a nyárit. Azon töprengtem, hogy ez vajon csak azért van-e, mert most kevesebb van belőle, mint nyáron, vagy azért, mert ez a fény minőségileg is más, hiszen ilyenkor más szögben esik a Földre, és ezt a különbséget érzem meg benne.

Néha az ember a neten igazán zavarba ejtő weboldalakba botlik, amelyeknek a rendeltetése a homályba vész.

Vízszerelő járt ma nálam, és mikor végzett, nyomban közölte, hogy számla nélkül ötezerrel kevesebb lesz. Mindig lenyűgöz, hogy milyen magától értetődően tudják ezt mondani, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Mostanában több dokumentumfilmnél feltűnt nekem, hogy ha a film megemlít országokat, akkor a narrátor mindig feltűnik az adott országban, de csak másodpercekre. Pl. ha Peru fővárosa kerül szóba, akkor a beszélő Lima főterén sétál, de maga az ország csak egy néhány mondatos említésre kerül be a műsorba, és utána már egészen másról van szó. És ez nem egyedi eset, már többször is láttam ilyet.

Érdemes ezért a pár másodpercért odautazni? Megéri a készítőknek a költséget és a fáradságot? A tanulság mindenesetre ebből az, hogy ha be akarod járni a világot, akkor menj el dokumentumfilmesnek a BBC-hez, ne felejts el a narrációba mindenféle országot beleírni, és akkor könnyen elutazhatsz bárhova mások pénzén. :)

A lakásban általában igyekszem tisztaságot tartani, ennek ellenére gyakran megesik, hogy a szemem hirtelen megakad egy olyan részleten, ami feltűnően takarításra vár, pedig többször is elmentem mellette korábban, de az agyam nem foglalkozott vele, egyszerűen átnéztem rajta.

Vajon ennek is biológiai okai lehetnek, hogy a férfiagy nem a részletekkel, hanem az átfogó képpel foglalkozik, és egy nő talán könnyebben meglátja a tisztításra szoruló részeket, hasonlóan ahhoz, ahogy a hűtőben is könnyebben megtalálnak dolgokat? Vagy csak arról van szó, hogy lusta vagyok, és ezért az agyam a könnyebb megoldást választja?. :P

… mert általában vagy nem következik be az, amire az ember előzetesen gondol, vagy valami teljesen más történik, amire nem is számít. Ez már sok példából kiderült az életem során, mégis hajlamos vagyok beleesni a csapdába. Na de majd legközelebb…! :) :P

Olvasom a hírekben, hogy a G20 találkozón hangfegyver bevetésével oszlatnak a rendőrök. Ilyen az, amikor ott állsz, és éppen oszlat a hangfegyver:

Ez ellen valószínűleg a füldugó sem véd, mert, ha jól tudom, a csontok is vezetik a hangot.

Úgy látszik, az amerikai elnökök fel vannak ruházva azzal a képességgel, hogy minden fényképen egyformán mosolyogjanak, ahogy ezt az alábbi videó bizonyítja:

Barack Obama's amazingly consistent smile from Eric Spiegelman on Vimeo.

Nem szívesen lennék Amerika elnöke, mert elég fárasztóak lehetnek ezek a protokoll-alkalmak. Itt pl. 130 fotóhoz kellett beállni, és szépen mosolyogni. :-o

A kommentekben emitt késhegyre menő vita megy, hogy szabad-e betűrni az inget, vagy nem. Én általában betűröm, ha hosszúnak érzem. Úgy látszik, nem vagyok elég cool. :P

Nemrég olvastam, hogy a Playboy magazinból már készült Braille-változat is. Vajon a Playboy Braille formában is be tudja tölteni a küldetését? :P

Éppen egy játszótér mellett gurultam ma el biciklivel, és arra gondoltam, milyen unalmas lehet, hogy a kismamának órákon át ott kell ücsörögnie, amíg a gyerek játszik.

Aztán eszembe jutott, hogy most már van mobilnet, így a kismama leviheti a laptopot magával, és NLC-zhet rajta kedvére. Akik régen voltak kismamák, azok biztos irigykednek a mai kismamákra. Mintha a kommentezők között lenne is egy ilyen régi kismama. :D

Egy brit találmánynak köszönhetően vállalkozó kedvű emberek már ceruzát is csináltathatnak a testükből a haláluk után. Egy testből átlagosan 240 ceruzára való bél jön ki, és így a hozzátartozók írás közben is az elhunytra gondolhatnak. Kedves gondolat, nem? :P

A saroklövő fegyverek, amelyeket használva a gazdájának nem kell kinéznie az épület sarkánál, már nem számítanak újdonságnak, de az nekem új volt, hogy már macskát is húznak a végére, hogy a sarkon kikandikáló cirmossal megzavarják az ellenséget:

Azt hiszem, a zűrös helyeken ezentúl nem lesz érdemes macskát tartani, mert ha kidugja a fejét a ház sarkánál, akkor annyi lesz neki. :P

Rájöttem, hogy biciklisként nem kedvelem az autósokat, mert centikre mennek el mellettem az úton, nem adják meg az elsőbbséget, stb. Amikor viszont autóval megyek, akkor a bicikliseket nem állhatom, mert a szűk helyeken óvatosan kell kerülgetni őket, hogy ne legyen bajuk, időnként ide-oda cikáznak az úton, stb.

Skizofrén helyzet ez. :P

A jelek szerint felesleges volt jógát gyakorolnom, hiszen az itallal is ugyanoda jutottam volna. :D

Tegnap jöttem fel a metróból a lépcsőn, és mellettem egy terebélyes asszonyság izzadva cipelte felfelé görögdinnyényi melleit. Elgondolkoztam, hogy mennyire nem gazdaságos dolog ez, hogy a nők testének állandóan fent kell tartani a melleket, pedig csak időnként vannak kihasználva, amennyiben a hivatalos rendeltetésüket tekintjük.

A terhesség alatt a nők teste amúgy is átalakul, ezért praktikusabb tervezési ötlet lett volna, ha a nők melle alapesetben ugyanolyan lenne, mint a férfiaké, de a terhesség 9 hónapja alatt kifejlődne, majd idővel (a rendeltetésszerű használat megszűnésével) visszafejlődne. Így nem kellene a nők testének állandóan felesleges szöveteket fenntartani.

Persze régen több gyerek született, úgyhogy valószínűleg a jelenlegi megoldás volt a gazdaságosabb, de ha a civilizáció fejlődése így folytatódik tovább, hogy a nők egyre kevesebb gyereket szülnek, úgy idővel elképzelhető, hogy az állandóan viselendő mell felesleges luxus lesz, és az evolúció változtat majd rajta.

Kicsit töprengtem a férfiváltozaton is, de arra jutottam, hogy rajtunk nincs felesleges részlet. :D

A héten nem ment a netem.

Az első este komoly elvonási tüneteim voltak.

A második este olyan volt, mintha böjtölnék, és feltisztultam volna valamilyen függőségből.

A harmadik napon visszatértek az elvonási tünetek.

Következtetés: a böjt hasznos dolog, de csak rövid távon. :P

Amikor veszek egy doboz tojást, mindig egyenként megfordítom őket a dobozban, hogy nem lyukasak vagy töröttek-e. Ma ezt elmulasztottam, és persze lyukas volt az egyik. Egyszer kalandozik el a figyelmem, és Spar-os fiúk egyből túljárnak az eszemen… :P

Érdekes ez a kis népnevelő filmecske a BBC-től. Úgy látszik, a mai lányok más külsőségeket hasonlítgatnak össze magukon, mint a hajdanvolt idők asszonyai. :P

Ritkán járok étterembe, híres étterembe különösen ritkán, de nemrég mégis úgy alakult, hogy egy családi összejövetel kapcsán eljutottam egybe.

A hely szép volt, de nem éreztem az ételeken, hogy különlegesen lennének elkészítve sem a minőséget, sem az állagukat tekintve. Nem érte meg a borsos árát. Sznoboknak való hely az ilyen.

Valami okból engem mindig megszólítanak a kéregetők, a térítők, és hasonlók az utcán. Ma is megállított egy ember, hogy segítsek neki pár forinttal.

Ilyenkor mindig azt szeretném, ha marcona külsőm lenne, hogy eszükbe se jusson kéretlenül megszólítani. Lehet, hogy majd befizetek egy alkalmas testmódosításra az ügy érdekében. Csak még gondolkodom, hogy milyen módosítást kellene választani. :P

A bejegyzés címe egy név, amit egy svéd pár akart a gyerekének adni az ottani névadási törvények elleni tiltakozásul. Arra hivatkoztak, hogy ez a név művészi önkifejezésük része. Szerencsére a hivatalnak több esze volt.

De a leghülyébb neve talán egy amerikai fickónak van, akinek az 590 betűből álló nevén (nem másolom ide, a linken megtekinhető) a hivatalok számítógépei is kibuktak, ezért az ő papírjait kézzel kellett feldolgozni.

Érdekesek az emberek. Egyéb hosszú és hülye nevek itt.

Ahányszor csak belefutok ebbe a videóba, mindig arra gondolok, hogy azért kicsit igazságtalan a nőkkel. Csodálkozom is, hogy egy női animátor még nem csinálta meg a férfiverziót. :D

Érdekes ez a buddhista mondás. A nyugati gondolkodásban a két fogalom szorosan összekapcsolódik: a fájdalom kiváltja a szenvedést. Ezzel szemben a buddhisták világosan különválasztják az elkerülhetetlen és az elkerülhető részt. Az élet viszontagságai között a fájdalmat nem kerülhetjük el teljesen, de az egyénen múlik, hogy a fájdalmat milyen mértékben fordítja át szenvedéssé.

El kellene menni buddhistának. :P

Egyik nap autóval mentem, és a lámpánál állva furcsa érzésem volt, amikor belenéztem az előttem álló kocsi vezetőoldali oldaltükrébe. Először nem tudtam, mi a furcsa, de azután rájöttem: nem a vezetőt, hanem a hátsó ülése támláját láttam a tükörben, ami szokatlan volt, mert általában csak akkor téved más tükrére a tekintetem, ha meglátom benne a sofőrt. De ez alkalommal nem láttam őt, vagyis egy helyesen beállított tükörbe pillantottam.

Ugyanis az oldaltükrök akkor vannak jól beállítva, ha belenézve a vezető nem látja a saját kocsija oldalát, mert ha mégis, akkor a szélső tükör feleslegesen duplikálja a középső tükör nyújtotta képet.

Ha jár erre olyasvalaki, aki ezt eddig nem tudta, az a fenti linkre kattintva okulhat.