Kvarkvihar

Mindig azt hittem, hogy a Segway-hez kell egy kis gyakorlat, és tudás, hogy megálljon rajta az ember, de ez a majom úgy megy vele, hogy öröm nézni:

A minap egy amerikai fórumot olvasgattam, ahol a folyóírásról beszélgettek a népek, hogy ki ír így. Volt aki igen, de érdekes módon többen azt írták, hogy utoljára az általános iskolában írtak folyóírással, és azóta csak nyomtatottal. Mások megemlítették, hogy az egyetemista csoportjukban ők volt az egyetlenek, akik folyóírással írtak, mindenki más nyomtatott betűkkel írt, még hosszú esszéket is.

Nálunk szerintem inkább a folyóírás a jellemző, érdekes, hogy az amerikaiak miért ódzkodnak tőle. Elég fárasztó lehet hosszú szövegeket nyomtatott betűkkel végigírni, bár az eredmény kétségkívül több ember számára olvasható.

Ma kártyával vásároltam a boltban, és terminálon a zöld gombbal szépen jóváhagytam az összeget, de a PIN kód beütésénél elrontottam az egyik számot. Természetesen tudtam, hogy lehet javítani, és csak egy pillanatig haboztam, hogy a piros vagy a sárga gombot kell-e megnyomni, de aztán magabiztosan megnyomtam a piros gombot, ami kikapcsolta az egész terminált. :P

Később eszembe jutott, hogy egyszer régen már használtam a sárga gombot javításhoz, de olyan ritkán szoktam elgépelni a kódot, hogy nem volt kéznél a szükséges tudásmorzsa. Mindenesetre eleve furcsa, hogy miért tesznek olyan gombokat a vevő elé, amikkel fatális hibát is elkövethet. Nem vall túl előrelátó tervezésre, bárki is találta ki.

Éppen Pisanello Szent Eustachius látomása című képét nézegettem, ami azt ábrázolja, ahogy a szent az erdőben egy szarvassal találkozik, melynek agancsai között ott van a keresztre feszített Krisztus. Az élmény olyan hatással van rá, hogy megtér a keresztény hitre.

Az ájtatos téma valahogy nem tudott megragadni, mert teljesen bizarrnak találtam a látványt, ahogyan a szerencsétlen szarvas ott ácsorog az erdő közepén a fejéből kinövő kereszttel és az azon lógó Krisztussal. Nehéz komolyan venni ezt a képet. :D

Sok nőtől lehet hallani, hogy szereti, ha a férfi magasabb nála. Ha az alábbi videón szereplő modellnek is ilyen az ízlése, akkor nem lehet könnyű dolga, ha megfelelő párt akar találni. A videón egy normál magasságú leányzóval látható együtt, illetve további képek egy férfivel itt.

Ilyenek lehettek régen az amazonok. :)

Kampis György tudományfilozófus volt az egyik nap Veiszer Alinda vendége a Zárórában, és szóba került az intelligens tervezés is. Alinda meglepően lelkes volt a témával kapcsolatban, hogy milyen érdekes kérdéseket vet fel az intelligens tervezettség, és hogy milyen jó is lenne, ha az iskolában ezt is tanítanák, mert az jót tenne a tudománynak. A vendég érezhetően megrökönyödött ezen kissé, és próbálta feszegetni, hogy ha elfogadjuk az ID-t párhuzamos világmagyarázatnak, akkor az fog-e hozni valamilyen pluszt. Mit fognak kutatni ez alapján? Hiszen megvan a magyarázat mindenre: azért ilyen a világ, mert ilyenre tervezték. Aztán egy idő után megunta a dolgot, és megemlítette, hogy azt hitte, más témáról is fognak beszélni, mire Alinda végre vette a lapot, és más vizekre evezett.

Meglepő volt, hogy egy ilyen értelmes leányzó milyen pozitívan viszonyul az intelligens tervezés gondolatához, de az is lehet, hogy csak tehetségesen játszotta az advocatus diaboli-t. :)

Az egyik könyvtári könyvben, amit nemrégiben olvastam, az egyik elődöm ceruzával megjegyzéseket írt a margóra. Ilyeneket, hogy "Mi a furcsa ebben a beszédben?", "Én is magamra ismertem. :(", "Innentől nem értem!", stb.

Ha az ember a saját könyvét firkálja, az kevésbé szokatlan, mert később megkeresheti benne a megjegyzéseit, de mi értelme van ennek könyvtári könyvnél, amit vissza kell vinni? Esetleg a későbbi olvasókkal akarta tudatni a könyvvel kapcsolatos frusztrációját? Találtam egy olvasójegyet is a könyvben, ami a vicces nevű Elő Elemér nevére szól, de persze nem biztos, hogy ő volt a rejtélyes üzenethagyó.

Máskor olyannal is lehet találkozni, hogy valaki aláhúzogat olyan sorokat a könyvben, amiket fontosnak gondolt. Ezt is rühellem, mert megakadályozza, hogy én válasszam ki, hogy nekem mi a fontos, rám erőszakolja a saját ízlését.

Le a könyvtári firkálókkal! :P

Igazán vicces, amikor két jeles médiaszemélyiségünk azon huzakodik a bíróságon a kamerák előtt, hogy az egyikük részegen vezette-e az esti híradót, vagy nem. :D

Nemrég egy beszélgetésben előkerült, hogy ki mennyire elégedett a saját nemével, és én azt mondtam, hogy nem szeretnék nő lenni, mert a nők még mindig eléggé ki vannak szolgáltatva, ha rossz helyre születnek a Földön. Például Ázsia egyes részeire.

Ma láttam egy képsorozatot, ami csak megerősítette ezt a vélekedésemet. Olyan nők képeiből áll, akiket egy férfi féltékenységből vagy bosszúból savval lelocsolt. Csak az kattintson, aki bírja a szörnyűségeket.

A minap olvastam, hogy a Mézga család külföldön is nagy siker volt annak idején, ami kicsit meglepett, mert azt gondoltam volna róla, hogy a magyaros karakterek és a sajátos humor nem igazán megy majd át a nyugati embereknek. Ehhez képest pl. a La Famiglia Mezil a Youtube-on is megtalálható, és a kommentek szerint az olaszok odavannak érte:

A kockásfülű nyúlról sem gondoltam, hogy ilyen népszerű, de a különböző epizódokhoz érkezett kommentek szerint Görögországtól Amerikáig áradoznak róla, hogy mennyire imádták gyerekkorukban, és hogy mennyivel jobb, mint a mai lövöldözős, szuperemberes rajzfilmek.

És tényleg.

A minap Tesco-ban voltam, ahová ritkán járok, és szinte kilógtam az ottani közönségből, mert csak 1-2 dolgot vettem, a többiek ezzel szemben jórészt teletömött bevásárlókocsikkal közlekedtek. Már felkészültem lélekben arra, hogy a pénztáraknál sokat fogok várni, de odaérve két pénztárt is láttam, ahol alig lézengtek.

Arrafelé vettem az irányt, de egy leányzó az utamat állta azzal, hogy itt csak bankkártyával lehet fizetni. Nem gond, feleltem, úgyis azzal akartam, és erre továbbengedett. Kicsit eltűnődtem azon, hogy miért szükséges ez a gondos figyelmeztetés, és hogy miért állnak itt ilyen kevesen, hiszen kártyával sokkal praktikusabb fizetni.

Aztán persze be is ugrott nyomban a válasz, és megmosolyogtam pillanatnyi naivságomat. :P

Újra belefutottam ebbe a tortába a neten, és ideteszem, mert még mindig tetszik. Aki látta A birodalom visszavágot, az bizonyára értékelni fogja ezt a halott tauntaunt ábrázoló tortát, amiből Luke éppen kimászik. Hát nem étvágygerjesztő? :)

További képek a tortáról itt.

A keresztes hadjáratokkal kapcsolatban olvastam éppen a muszlimokról és velük kapcsolatban a körülmetélésről, és elgondolkoztam, hogy vajon kinek jutott eszébe először a körülmetélés gondolata?

Valaki egyszer unatkozott, és próbaképpen elkezdte valamilyen vágószerszámmal nyiszálni a bőrt a megfelelő helyen, hogy kipróbálja, mi történik? Úgy látszik, nagyon elégedettek lehettek az eredménnyel, hogy így elterjedt ez a szokás.

Érdekes lenne egyszer ellátogatni a különböző szokások első keletkezésének helyére a történelemben, hogy megnézzük, kinek a fejéből pattant ki elsőnek az adott ötlet. Bizonyára kellően pihent agyú embereket találnánk mindenhol. :P

A minap lejárt a régi típusú személyim, és ezért elballagtam a hivatalba újat csináltatni. Az ügyintéző elém tette a szokásos papírokat, de én megzavartam az ügymenetet, mert közöltem vele, hogy csak új lakcímkártyát akarok, személyit nem, ugyanis tudomásom szerint az útlevél vagy a jogosítvány is elegendő, ha igazolni akarom magam. Szemmel láthatóan megdöbbent ezen, hogy homokot akarok szórni a Hivatal gépezetébe, és ellene vetette, hogy mi van, ha elveszítem a jogosítványomat. Akkor ott az útlevelem, válaszoltam, nincs szükségem háromszoros túlbiztosításra és arra, hogy felesleges papírokat hordjak magamnál. Erre nem tudott mit mondani, és elkezdte az ügyintézést, de a viselkedésével éreztette velem, hogy bürokratikus szempontból helyteleníti az eljárásomat.

Amikor végeztünk, távozóban még hallottam, hogy méltatlankodva a kolléganőihez fordul, és elpanaszolja nekik, hogy nem voltam hajlandó személyit csináltatni. Renitens állampolgár lettem. :P

Az egyik nap arra ébredtem, hogy nem jó a monitorom. Előző este még nem volt semmi baja, másnap viszont se kép, se hang. A kis LED sem világított rajta. Már akartam egy ideje új monitort venni, és elterveztem, hogy majd szépen összehasonlítom az aktuális modelleket, mérlegelem a technikai paramétereiket, kitalálom, hogy mennyit akarok érte adni, és mindezek ismeretében a legoptimálisabb megoldást választom.

Most viszont váratlanul ott álltam pótmonitor nélkül, és a szervizben 1-2 hétre ígérték a javítást, úgyhogy az egészből impulzusvásárlás lett. Bementem a boltba, egy fél óráig néztem a választékot, hogy azért mégse találomra vegyek, aztán levettem egy monitort a polcról, és hazavittem.

Utólag nem bánom a dolgot, bár biztos, hogy néhány ezressel többet adtam érte, mint ha megkerestem volna a legolcsóbb boltot, és valószínűleg nem a lehetséges legjobb monitort választottam, de, mint tudjuk, optimális döntést amúgy is nehéz hozni, ezért összességében egy csomó felesleges stresszt és vacillálást megúsztam ezzel.

Tetszik a spontán vásárlás. Lehet, hogy ezentúl mindent így fogok megvenni. :P

A tegnapi orosz témáról eszembe jutott Csajkovszkij 1812 nyitánya, melynek autentikus előadásához valódi ágyúkra van szükség, amit ugyan nem alkalmaztak a lenti Youtube-os változatban, de helyette különleges effektusokat illesztettek az előadásba. Nem spóroltak a robbanásokkal a végén, amikor az oroszok legyőzik az öntelt korzikait. :)

A nagy hangzavarról eszembe jutott Strauss Imígyen szóla Zarathustra-ja, aminek a kezdete minden dobos álma lehet. Itt aztán ki tudják élni magukat. :P

Ha valaki jobban szereti a modern hangzást, akkor választhatja az Eumir Deodato-féle változatot is:

A Zarathustra-ról, ami ugye az Űrodüsszeia nyitózenéje, eszembe jut még egy másik sci-fi zene is: Jeff Wayne-től a Világok háborújának megzenésítése:

Na, ennyit mára a szabad zenei asszociálgatásról. Véget vetnek a zenének, s hazamennek a legények. :P

A minap futottam bele egy linkbe, ami Oroszország hét csodáját mutatta be. Köztük volt a Boldog Vazul-székesegyház is, amit sokszor láttam már különböző vágóképeken, de igazából sohasem néztem meg közelebbről, csak a moszkvai háttér része volt, amin keresztülnéz az ember.

Most viszont jobban is megnéztem a fenti linken, és lenyűgöző, hogy mennyire sajátos az egész építmény. A tornyok még most is egészen modern, játékos benyomást keltenek, a zöld-sárga csíkozású, például, olyan, mint egy fagylalt. Ha még most is ilyen hatása van az épületnek, akkor milyen hatást kelthetett 500 évvel ezelőtt, amikor a templom épült?

Az angol Wikipédia szerint a megelőző ezer évben nem volt még csak hasonló épület sem a bizánci építészeti tradícióban, úgyhogy az akkoriak bizonyára meglehetősen le voltak döbbenve tőle:

Az egészben az a legfurcsább, hogy nagyon sokszor néztem már ezt az épületet, de most láttam meg először. Valószínűleg sok hasonló dolog lehet, amit az ember gyerekkorában unásig lát, de mivel akkor nem tudjunk még igazán értékelni ezeket, az agyunk egy idő után megszokja, és figyelmen kívül hagyja a látványt. Örülök, hogy legalább most sikerült végre meglátnom. :)

Jó kis zanzásított összefoglaló. Hallgatás közben jó játék minden számot azonosítani. :)

A korábbi, a banán bontásáról szóló videóhoz hasonló útmutatót találtam ma a csirkeszárnyak fogyasztásához is. Nem kell a szárny két csontja közül kioperálni a húst, mert ha a csirke rendesen meg van sütve, akkor a csontokat egy mozdulattal el lehet távolítani, és így teljesen csontmentes csirkeszárnyat kapunk:

A banán szakszerű bontását már láttam másoktól is élőben, de csirkeszárnyat még nem láttam így enni, pedig praktikus. Legközelebb ki kell próbálni.

Dubaiban ilyenek a zenélő szökőkutak. Érdemes teljes képernyőn nézni:

A csillagászati bejegyzésről még eszembe jutott, hogy van egy indián törzs, amelynek a tagjai minden reggel szertartást mutatnak be a Napnak, hogy másnap is felkeljen.

Kozmológiai szempontból érdekes kísérlet lenne egyszer valamilyen módon megakadályozni, hogy elvégezzék a szertartást. Valószínűleg így is feljönne másnap a Nap, de az is lehet, hogy meglepődnénk. :P :D

Ritkán lát az ember olyat, hogy egy kecske egy majommal a hátán kötéltáncol. Ráadásul stabilabban áll a kötélen, mint az emberek szoktak, bár igaz, hogy neki négy lába van.

Mindenesetre eléggé állatkínzásnak tűnik ilyenre rávenni egy kecskét. Van egyáltalán olyan állatszám, ami nem állatkínzás?

Este vásárolni voltam, és jó sokan voltak, hosszúak voltak a sorok a pénztáraknál is. Valaki nem akart várni, és beállt a mi sorunkba az elejére. Persze volt felháborodás, én is megemeltem a hangomat, hogy takarodjon a sor végére, de hiába. Erről az emberről lepergett minden. Játszotta az értetlent, hogy nem tudja, mit akarunk tőle, és nyugodtan állt ott továbbra is szépen beelőzve egy csomó embert. Nem lehetett nyilvános megszégyenítéssel rábírni a normális viselkedésre.

Egyrészt felháborított a pofátlansága, másrészt viszont le is nyűgözött a nyugalma. Nem vette fel a szitkozódásokat, a feléje áradó megvetést, nem idegesítette fel magát, nem emelte fel a hangját, egyszerűen tökéletes nyugalommal ácsorgott ott, és mindenki tehetetlen volt vele szemben.

Ahogy elnéztem őt, az jutott eszembe róla, hogy ez a fickó valószínűleg akkor is ilyen szenvtelenül ácsorogna, ha zombitámadás érné a várost, és miután hiábavalóan próbálnának ráijeszteni, tehetetlenségükben a zombik is inkább keresnének helyette másik áldozatot. :P

Ez a videó jó példa arra, hogy egyetlen magányos hős, aki nem törődik mások véleményével, micsoda lavinát indíthat el. :D

Nálunk is kellene egy Halloween-hez hasonló ünnepnap, amikor minden ember kengurujelmezben járna az utcán. Itt is jót tenne az ország hangulatának, ha az emberek néha kissé kevésbé vennék komolyan magukat. :D